Az OpenAI válaszúton: Sáncár keresése az értékelési buborék és az identitásválság közepette

Amikor egy vállalat értékelése az egekben jár, miközben felhasználói bázisa a közösségi médiában „CEO-t menesztő” kampányt indít, ez a szakadás általában valamilyen mélyebb strukturális problémát jelez.

Az OpenAI-ról szóló közelmúltbeli viták az X/Twitteren egyfajta szélsőséges dichotómiát mutatnak: egyrészt a SoftBank folyamatos tőkeinjekciója és a több tízmilliárd dolláros értékelési várakozások, másrészt a felhasználók dühös tiltakozása a GPT-4o eltávolítása miatt, Elon Musk heves támadásai és a kínai versenytárs, a DeepSeek erős ostroma.

Ha elvonatkoztatunk a napi részvényárfolyam-ingadozásoktól és a modellpontszámoktól, azt találjuk, hogy az OpenAI egy tipikus „innovátor dilemmájában” van. Ez nem csupán technológiai vagy pénzügyi kérdés, hanem stratégiai válság az identitás, az üzleti sáncárok és a jövőbeli AI ökoszisztéma mintázata körül.

Az érzelmi vagyon elvesztése és a „ClosedAI” bizalmi válsága

Az üzleti elemzésben gyakran mondjuk, hogy a felhasználói szokások a legmélyebb sáncárok. Az OpenAI azonban úgy tűnik, hogy saját kezűleg tölti fel ezt az árkot.

A közelmúlt legnagyobb vitája az OpenAI GPT-4o modelljének módosításából ered. Számos felhasználó fejezte ki heves elégedetlenségét az X-en, sőt, néhányan olyan szélsőséges kifejezéseket használtak, mint a „tönkretetted az életünket”. Ez talán túlzásnak hangzik, de egy kulcsfontosságú tényt tár fel: nagyszámú C-végfelhasználó számára az AI-val való kapcsolatuk nem csupán egy eszközszerű hívási kapcsolat, hanem valamilyen érzelmi függőséget és mély munkafolyamat-beágyazást is tartalmaz.

Amikor a felhasználók azt kiáltják, hogy „ClosedAI, add vissza a GPT-4o-t”, és a #FireSamAltman (Sam Altman kirúgása) címkét használják, ez az OpenAI márkaimázsának bizonyos fokú összeomlását jelzi. Ahogy egy kommentátor fogalmazott, az OpenAI „teljesen megsérti a fogyasztói oldalt, elpusztítva a legértékesebb alapvető eszközöket”.

Egy startup cég szakaszában a korai kulcsfelhasználók ilyen „elárulása” talán még átalakulás áraként is felfogható, de egy több százmilliárd dollárra értékelt óriás számára ez egyenlő a gazdasági öngyilkossággal. Ami még halálosabb, hogy ez a bizalmi válság nem korlátozódik csupán a hétköznapi felhasználókra.

Elon Musk, az egyik társalapító a közelmúltban újabb nyilvános támadást indított az OpenAI ellen, azt állítva, hogy annak értékelése „túlzottnak tűnik”, és azzal vádolta, hogy nemcsak „rendkívül zárt”, hanem „piszkos módszereket” is alkalmaz. Bár Musk megjegyzései személyes sérelmeket hordoznak, az általa felvetett narratíva, miszerint az „OpenAI nem érdemli meg a nevét (nonprofit, nyílt forráskódból zárt, profitorientált irányba fordult)”, egyre nehezebben cáfolható a mainstream nyilvánosságban. Amikor maga a márkanév válik szatirikussá, ez az identitásválság komolyan akadályozza a politikai szabályozásban és a nyilvános imázsban való előrelépést.

Nyílt forráskódú farkasfalka és a „20-szoros költségkülönbség” dimenziócsökkentő támadása

Ha a belső bizalmi válság lassú méreg, akkor a külső verseny közvetlen dimenziócsökkentő támadás.

A Twitter felhasználó @Jackkk rámutatott egy olyan jelenségre, amely nyugtalanítja a Wall Streetet: „A kínai modellek nemcsak 20-szor olcsóbbak, hanem nyílt forráskódúak is.” Ez nem légből kapott. A DeepSeek által képviselt kínai AI modellek rendkívül agresszív módon támadják az OpenAI és az Anthropic által létrehozott zárt falakat.

A DeepSeekről két teljesen eltérő narratíva létezik a nyilvánosságban. Az OpenAI azzal vádolja, hogy „desztillációs” technológiával másolta az amerikai modelleket, míg a másik fél „az Egyesült Államok által nem ellenőrzött ingyenes AI-ként” dicséri. Függetlenül a technológiai forrás vitájától, egy figyelmen kívül hagyhatatlan gazdasági tény az, hogy a nyílt forráskódú modellek rendkívül alacsony határköltséggel érik el a SOTA-hoz (State of the Art) közeli teljesítményt.

Ez alkotja a Benedict Evans által gyakran említett „szétválasztás” és „áruvá válás” trendjét. Amikor az intelligencia olyan olcsóvá és mindenütt jelenvalóvá válik, mint az áram, a zárt forráskódú API-előfizetések értékesítésére épülő üzleti modell hatalmas árnyomással szembesül. Ha a DeepSeek és más nyílt forráskódú modellek a GPT-4 szintű teljesítmény 90%-át tudják nyújtani, miközben az ár csak az utóbbi 5%-a, akkor a legtöbb fejlesztő és vállalati felhasználó számára az átállás csak idő kérdése.

Az OpenAI jelenlegi stratégiája úgy tűnik, hogy „hat-hét fronton harcol egyszerre” – AGI-t (általános mesterséges intelligencia) akar fejleszteni, fogyasztói hardvert akar gyártani, meg kell birkóznia a Microsofttal való együttműködő és versengő kapcsolattal, miközben védekeznie kell a nyílt forráskódú tábor szárnyaló támadásai ellen. Ahogy a kommentár fogalmaz, jelenleg úgy tűnik, hogy egyik fronton sem aratott döntő győzelmet.

Helyettesítő háborúk és az Agent jövője

Abban a helyzetben, amikor a modellréteg áruvá válik, az OpenAI következő fogadása egyértelműen az "Agent" (intelligens ügynök).

Az OpenAI a közelmúltban felvásárolta a Multi (eredetileg OpenClaw) csapatát, azzal a céllal, hogy az Agent-et eljuttassa a nagyközönséghez. Ahogy @pascal_bornet iparági megfigyelő fogalmazott: "A következő AI-háború nem a modellekről, hanem az Agentekről szól. A modellek szöveget generálnak, az Agentek cselekvést."

Ez egy helyes stratégiai váltás, de rendkívül nehéz megvalósítani. Az Agentek rendkívül magas rendszerjogosultságokat, stabil környezetet és mély felhasználói bizalmat igényelnek. És ez pontosan az, ami az OpenAI gyenge pontjait érinti:

1. Adatvédelmi és biztonsági aggályok: Amikor az amerikai védelmi minisztérium bejelentette az OpenAI-jal való együttműködést, hogy a ChatGPT-t a Pentagonban telepítsék, bár ez bizonyította a vállalati szintű képességeket, de felerősítette egyes felhasználók adatvédelmi aggályait. Az Agent mély integrálása az operációs rendszerbe vagy a böngészőbe megköveteli, hogy a felhasználók rendkívül magas bizalmi jogosultságokat adjanak, és az OpenAI jelenlegi ingatag bizalmi alapja valószínűleg nem tudja támogatni ezt az ugrást.
2. Versengő és együttműködő kapcsolat a Microsofttal: Musk megjósolta, hogy "az OpenAI felfalja a Microsoftot". Bár ez radikális, feltárja a kettő üzleti modelljének potenciális konfliktusát. A Microsoft a Copiloton keresztül szeretné integrálni az AI-képességeket és eladni a vállalatoknak, míg ha az OpenAI közvetlenül az Agenten keresztül éri el a felhasználókat, elkerülhetetlenül közvetlen versenybe kerül a legnagyobb finanszírozójával.

Zárszó: Új narratíva keresése

Az OpenAI jelenlegi, 2026-ra becsült hatalmas vesztesége nem pusztán technikai szűk keresztmetszet, hanem az üzleti modell átalakulási időszakának fájdalma.

Megpróbál "nonprofit kutatóintézetből" "zárt forráskódú kereskedelmi óriássá" válni, de az open source közösség alacsony költségű ostromával szembesül; megpróbál fogyasztói szintű érzelmi kapcsolatot kiépíteni, de a termék iterációjában durván megszakítja ezt a kapcsolatot. Éppen a Microsoft ebédjét eszi, miközben a kínai open source farkasfalka is falatozik belőle.

Ebben a szakaszban az OpenAI-nak nem csak egy erősebb GPT-5-re van szüksége. Újra kell válaszolnia arra a leglényegesebb kérdésre: ebben a korban, amikor az intelligencia hamarosan mindenütt jelen lesz, és a határköltség a nullához közelít, ki is valójában az OpenAI? A drága Fehér Ház vendége, vagy a nagyközönség intelligens asszisztense?Ha nem oldjuk meg ezt az identitásválságot, a legmagasabb értékelés is csak homokra épített torony marad. Hiszen ebben a technológiailag gyorsan egyenlősítő korban a védőárok sosem a modellparamétereken alapul, hanem a pótolhatatlan értékhálózaton és a felhasználói bizalmon.